Export Satsuma

Az Export Satsuma egy japán fajanszkert stílusra utal, amelyet elsősorban a Satsuma birtokon (a mai Kagoshima prefektúra) és más japán kerámiaközpontokban állítottak elő a 19. század végén és a 20. század elején, kifejezetten külföldi piacokra. A bonyolult díszítés, az aranyozás és a bonyolult figurális jelenetek jellemzik, az Export Satsuma Európában, Észak-Amerikában és azon túl is nagyon keresetté vált, különösen a Meiji-korszakban (1868–1912).
Történelem
A szacuma kerámia a 17. század elején keletkezett, Japánba a japán invázió (1592–1598) során behozott koreai fazekasok hozták be. A korai darabok egyszerű, meleg tónusú, finom mázas agyagedények voltak.
A 19. század közepén Japán Nyugat felé nyitásával a fazekasok a külföldi ízlésnek megfelelően alakították át technikáikat. Ez vezetett az „export szacuma” megjelenéséhez, egy díszesebb stílushoz, amelyet nagy mennyiségben állítottak elő nemzetközi kiállításokra, diplomáciai ajándékokra és kereskedelmi exportra.
Főbb történelmi pontok
- 1867 – A szacuma kerámia megjelent Európában a Párizsi Nemzetközi Kiállításon, felkeltve a külföldi érdeklődést.
- 1873–1900 – Az exportpiacok termelésének csúcsa, amely egybeesett Japán több világkiállításon való részvételével.
- Késő Meiji-korszak – A termelés a Satsuma területén túl Kiotóra, Oszakára és Jokohamára is kiterjedt, ami stílusbeli és minőségi eltérésekhez vezetett.
Jellemzők
Az export Satsuma darabokat általában a következők alapján ismerik fel:
- Test: Krémes, elefántcsont árnyalatú agyagedény finom repedezett mázzal (kan-nyū).
- Díszítés: Sűrű, színes máz alatti zománcok pazar aranyozással kombinálva.
- Témák: Tájképek, udvari jelenetek, buddhista istenségek és mindennapi élet motívumai.
- Textúra: Gazdag, kiemelt zománcozás (moriage) bizonyos kiváló minőségű példányokon.
Tipikus díszítőelemek
- Textil ihlette Brokát minták.
- Mitológiai alakok, mint például Kannon, Jizō vagy Shoki.
- Természeti jelenetek cseresznyevirágokkal, pünkösdi rózsákkal vagy krizantémokkal.
- Történelmi epizódok a japán irodalomból vagy folklórból.
Főbb termelési központok
Kiotó
- Finom részletekről, finom ecsetkezelésről és elegáns aranyozásról ismert.
- Az olyan műhelyek, mint a Kinkōzan és a Yabu Meizan nemzetközi hírnévre tettek szert.
Jokohama
- Nyugati gyűjtők számára készült nagyméretű, feltűnő kiállítási darabokra specializálódott.
- Gyakran alkalmazott élénk színeket és erősebb aranyozást.
Oszaka és Kobe
- Kiváló minőségű és tömegpiaci árukat is gyártott.
- Sok terméket exportáltak ezeken a forgalmas kikötővárosokon keresztül.
Jelek és aláírások
Az export Satsuma darabok alján gyakran láthatók jelek, általában piros alapon aranyozott mintával. Gyakori elemek:
- A Shimazu klán (Sacuma uralkodói) kereszttel ellátott kör emblémája.
- Kanji feliratok, amelyek a fazekast vagy a műhelyt nevezik meg.
- Olyan kifejezések, mint a Dai Nippon (Nagy Japán), amelyek a nemzeti büszkeséget hangsúlyozzák.
Gyűjthetőség és modern felfogás
Míg a tömegtermelés változó minőségi szintekhez vezetett, az export Satsuma továbbra is nagyon gyűjthető. A legkiválóbb darabokat a következőkért értékelik:
- Rendkívüli miniatűr festési készség.
- Komplex narratív jelenetek.
- Kiváló állapot minimális aranyozási veszteséggel.
Az értéket befolyásoló tényezők
- A művész hírneve (pl. Yabu Meizan, Namikawa Yasuyuki).
- Részletesség szintje és festési pontosság.
- A forma mérete és egyedisége.
- A zománcok és az aranyozás állapota.
Nevezetes példák
- Európai szalonokban kiállított vázák.
- Japán motívumokat nyugati formákkal ötvöző teáskészletek.
- Isteneket, szamurájokat vagy geishákat ábrázoló figurák.
- Falra szerelhető táblák és töltők.
Hagyaték
Az export satsuma egyszerre Japán globális kereskedelemhez való alkalmazkodásának eredménye és a nyugati ízlés által formált hagyományos kézművesség kifejeződése. Ma a Meiji-korszak kulturális cseréjének bizonyítékaként szolgál, egyensúlyt teremtve a hazai művészeti hagyományok és a nemzetközi piaci igények között.
Hivatkozások
- Impey, Oliver. Japán export satsuma, 1867–1914. London: British Museum Press, 2002.
- Ayers, John. A japán porceláncsoma művészete. London: Sotheby's Publications, 1982.
- Cortazzi, Hugh. Japán és a viktoriánus világ. London: Routledge, 2013.
- Gisela Jahn. Meiji kerámia: A japán exportporcelán és szacuma edények művészete, 1868–1912. München: Prestel, 1989.
- Franks, Sir Augustus W. Japán kerámia. London: South Kensington Múzeum, 1880.