Kutani ware

Innen: Japanese Craftpedia Portal
A Kutani porcelánt gazdag színű, máz feletti díszítéséről ismerik, amely gyakran részletes tájképeket, madarakat és virágmotívumokat tartalmaz piros, zöld, sárga, lila és kék színben, arannyal kiemelve. A Ko-Kutani merész esztétikájára építve a későbbi Kutani stílusok figyelemre méltó kifinomultságot értek el, egyensúlyba hozva a dekoratív luxust a technikai mesterséggel.

Áttekintés

A Kutani porcelán (九谷焼, Kutani-yaki) egy japán porcelánstílus, amely merész mintáiról, élénk színeiről és kidolgozott díszítőtechnikáiról ismert. A 17. században a Kaga tartományban (a mai Ishikawa prefektúra) keletkezett Kutani porcelán élénk, máz feletti zománcairól és dinamikus motívumairól ismert, amelyek a hagyományos japán témáktól a fantáziadús és kifejező mintákig terjednek.

Történelem

Eredet a 17. században

A Kutani porcelán története 1655-ben kezdődik, amikor Kutani faluban Maeda Toshiharu, a Maeda klán Daishōji ágának feudális urának pártfogása alatt megkezdődött a porcelángyártás. A kézműveseket Aritába, a japán porcelán szülőhelyére küldték, hogy elsajátítsák a kerámiakészítési technikákat. Helyben beszerzett kaolin agyag felhasználásával kemencéket hoztak létre Kutaniban, előállítva azt, ami később Ko-Kutani (Régi Kutani) néven vált ismertté.

A Ko-Kutani darabokat erős, színes minták jellemezték, amelyek a 'Gosai (五彩, 'öt szín') palettáját használták: zöld, kék, sárga, lila és piros. Ezek a korai áruk gyakran merész ecsetvonásokat, tájképeket, madarakat, virágokat és klasszikus irodalmi jeleneteket ábrázoltak.

Hanyatlás és újjáéledés

A 18. század elején a termelés rejtélyes módon megszűnt, valószínűleg gazdasági vagy politikai tényezők, illetve az erőforrások kimerülése miatt. Ez közel egy évszázados hiányt okozott a Kutani gyártásában.

A 19. században a Kutani edények újjáéledtek, különösen a Bunsei-korszakban (1818–1830), amikor új kemencék jelentek meg a Kaga régióban. Az újjáéledési időszakban különböző díszítő stílusok alakultak ki, amelyeket mind a japán hagyományok, mind a nyugati ízlés befolyásolt, mivel Japán megnyílt a külkereskedelem felé.

Meiji-korszak és exportkorszak

A Meiji-korszakban (1868–1912) a Kutani edények jelentős exportcikké váltak. A stílusok fejlődtek, és magukban foglalták az arany részleteket és a nyugati ihletésű motívumokat, a tengerentúli piacokra koncentrálva. Ez a korszak adta a Kutani történetének néhány legbonyolultabb és legfényűzőbb mintáját.

Stílusok és technikák

Ko-Kutani stílus

Az eredeti Ko-Kutani stílus merész mintákat és élénk, ötszínű palettát alkalmazott, gyakran sötétzöld vagy sárga háttér előtt. A témák között szerepelt a természet, az állatok, a tájképek és az irodalmi jelenetek.

Újjáéledési stílusok

A 19. századi újjáéledés után számos különböző stílus alakult ki:

  • Mokubei stílus – A kínai tusfestészet hatása alatt, visszafogott színekkel és költői témákkal.
  • Yoshidaya stílus – Kiemelt zöld, kék és sárga színek, kerülve a vöröset, sűrű mintákkal és ismétlődő motívumokkal.
  • Eiraku stílus – Vörös alapjáról ismert, bonyolult arany díszítéssel.
  • Shoza stílus – Különböző stílusokat kombinált, bőséges aranyhasználattal és többszínű zománcmázzal.

Dekoratív jellemzők

  • Mázas zománcok – Az első égetés után alkalmazzák, intenzív, fényes színeket eredményezve.
  • Arany díszítés – Különösen gyakori a későbbi Kutani edényekben, gyakran használják fényűző minták készítésére.
  • Kézzel festett – Minden darabot kézművesek aprólékosan fesnek meg, így minden egyedi.

Modern gyártás

A Kutani edényeket továbbra is Ishikawa prefektúrában gyártják, a hagyományos technikákat a modern formatervezési érzékenységgel ötvözve. A kortárs kézművesek funkcionális asztali edényeket és dekoratív darabokat is készítenek, miközben megőrzik a kézi festés és a mázas zománcozás örökségét. A Kutani edények továbbra is a japán kézművesség szimbólumai, és a gyűjtők világszerte nagyra értékelik.

Kulturális jelentőség

A Kutani edényeket Japán fontos hagyományos kézműves termékeként ismerik el. A művészi kifejezés és a funkcionális formatervezés fúzióját képviseli, megtestesítve a regionális büszkeséget és az évszázados kerámia szakértelmet.

Hivatkozások

  1. Japán Kormány Kulturális Ügyek Ügynöksége – Hagyományos Kézműves Termékek
  2. Ishikawa Prefektúra Turisztikai Erőforrások
  3. Japán Kerámia Történeti Archívum